Egy HVG-cikk indított el mindent, de jóval korábbra visszavezethető a Tuvalúval való kapcsolatom. FIFA 98. A brazilokkal voltam, és kerestem egy jól kitömhető ellenfélt. Vanuatu volt a leggyengébb, lemészároltam őket. Azóta vonzódom a térség összes országához, köztük Tuvaluhoz is. Szeretem ezeket az apró földdarabkákat. Erre most mit olvasok: ha nem a víz nyeli el őket, akkor a disznószarba, vagy saját szemetükbe fulladnak bele az egyébként is rossz egészségügyi állapotban levő tuvaluiak - hozzájuk ugyanis csak a legrosszabb minőségű új-zélandi, és ausztrál húsok jutnak el.

 Az anyagi csőd szélén állnak: a netüzlet nem jött be, a szextelefonos kísérletet az erősen vallásos nép vétózta meg.

  Tuvalu szarban van, és ha ez a csepeli szigetnél jóval kisebb ország megszűnik, akkor szar a világ. Ha engedjük. Rajtam nem múlik. Az én lelkemen nem szárad, ha leradírozzák ezt a hangyányi zöldet az atlasztról.

S.O.S. Tuvalu!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.